Kialakulása: Más néven idomító lovaglásnak nevezzük. Ez a szakág abból fejlődött ki, hogy az ember irányítani és befolyásolni tudja a lovat. Ezáltal egy-egy úti cél elérése colt, lehetőleg a lovas által kívánt sebességgel és útvonalon. Az ember felismerte, hogy a lovaglás művészetté fejleszthető, és hogy akaratunkat úgy is érvényesítjük a lovon, ha harmóniában maradunk vele.

Értékelés: Nehézségtől függően 3-5 bíró pontozza a produkciókat a díjnégyszög különböző pontjairól nézve. Minden teljesített feladatot 0 és 10 közötti pontszámmal díjaznak. Bizonyos feladatoknak kiemelt szerepük van, ami akár dupla pontszámot is érhet. A program a végén a szerzett pontszámokat összeadják, és ennek alapján alakul ki a végső sorrend. Mit díjaznak? Az összebenyomást. Például a lovas befolyása és ülése, a ló lendületessége, fegyelmezettsége és jár módjainak tisztasága.

A jó ló és díjlovas: A jó díjló egyensúlyban, elengedetten, kötetlenül és nyugodtan mozog. Képességei között megtalálható a ruganyos, térölelő, laza mozgás és az ezt lehetővé tevő, megfelelő testalkat: arányos test, hosszú, enyhén ívelt csak, laza tarkó, közepesen hosszú, szabadon lebegő hát, jól izmolt far és hosszú erős lábak. A jó díjlovas precíz, kitűnő ütemérzékkel rendelkezik. Higgadt állapotban, a feladatra koncentrálva lovagol, nemcsak versenyen hanem a felkészülés során is.

Kialakulása: Kezdete 18. századra tehető. A ló ugró képességét először akkor kezdték hasznosítani amikor Nagy-Britanniában bekerítették a földtulajdonosok területeit. Így a földeken átmenő vadászatok és egyéb lovaglások természetes részévé vált az ugratás, mely később olimpiai szakággá nőtte ki magát. Először az volt a verseny célja hogy ki tud magasabb és minél szélesebb akadályokon átugratni. Aztán a hangsúly átvetődött hogy egymás után több, minél nehezebb akadályt keljen a lónak és lovasnak leküzdenie. Ez után az irány a díjugratás technikai irányába tolódott.

Értékelés: A pályák teljesítésekor alapvetően a levert rudak és az elért időeredmény számít. Verőhibákért és ellenszegülésenként 4 hibapontot kap a lovas. Kizárás jár lóval való bukásért, valamint lóról való esésért is(ez alól csak a bajnokságok alkotnak kivételt). A lovas azért is hiba pontot kap ha nem a verseny előírt tempóban. A versenyszámot a legkevesebb hibaponttal végző, leggyorsabb lovas nyeri. Akinek ugyan annyi pontja lett legjobb lovasok között, azok rövidített pályán, időre, még egyszer összemérik tudásukat. A másik értékelés a vadészugratás. Itt a lovasok verőhibáit időbüntetésé alakítja át, és a végén a legalacsonyabb időeredménnyel rendelkező lovas nyer.

A jó ugróló és lovasa: A lovak természetüktől fogva rendelkeznek ugrás képességgel. A lovasnak meg kell tanulnia úgy irányítana egy lovát az akadályok között hogy jó útvonalon, optimális iramban és ütemben, valamint megfelelő hosszúsági vágtaugrásokkal teljesítse a pályákat. Így elengedhetetlen, hogy az ugróló és lovasa legalább középkategóriás díjlovasképzést kapjon. Az ugróló atlétikus, arányos testalkattal, dőlt lapockával és közepesen hosszú háttal rendelkezik. A lovasnak jó szemmel is kell rendelkeznie. A jó ugró lovas kitűnő ütemérzékű, és simulékonyan tudja követni lovas mozgását a lovaspálya teljesítése során.

Kialakulása: A sportág eredetileg a katonasághoz kötődik, a kiképzés és a versenyek során a lovak alapvető képességeit mérték fel: az engedelmességet, a kitartást és az ugró képességet. A lovastusának az egyes országokban és adott korokban más-más volt a lebonyolítási rendszere, napjainkban a háromnapos verseny az általános. Ebbe bele tartozik a díjlovaglás a díjugratás a tereplovaglás.

Értékelés: A verseny három részből áll, amely különböző napokon rendeznek. A lovasnak mind három részt ugyan azzal a lóval kell véghez vinnie. Első nap a díjlovaglással kezdnek ahol a legeredményesebb lovas kapja a legkevesebb hibapontot. Második napon következik a terepverseny. A szakaszok feladatait szabályzata tartalmazza. A terepversenyen ellenszegülésért , lóról leesést és időtúllépésért hibapont jár, amennyiben az akadályok ugratásával függ össze. A ló és lovas akadálynál való bukását, illetve a teljes pályán a négyszeri ellenszegülést kizárással büntetik. Harmadik verseny napon van a díjugratás. A lovastusa verseny győztese a három versenynap összesített legjobbja, aki a legkevesebb hibapontot gyűjtött. 

A jó ló és lovas: A militaryló rendkívüli vágtázó- és ugróképességgel, gyorsasággal és szívóssággal rendelkezik. A nehéz feladatok leküzdéséhez kitűnő hozzáállás szükséges, ami első sorban a bátorságban, az ugrani akarásban és a lovas irányában tanúsított feltétlen engedelmességben nyilvánul meg. Ezen tulajdonságok mellett a militarylónak eleget kell tennie a díjugratás és a díjlovaglás fő kitételeinek is. A militarylovas rendelkezik a két előbbi szakág lovasának minden tulajdonságával, emellett rendkívüli fizikai erőnléttel bír. Mivel a lovastusában való eredményes szereplés sokoldalú kiképzést igényel, számos szakértő ezt a szakágat tarja a lovassport királyának.  

Kialakulás: Talán nincs még egy szakág , amely létrejöttének oka olya kevés magyarázatra szorulna mint a távlovaglás és a távhajtásé. Eljutni A ponttól a B pontig: ez volt az ember legelső igénye, mikor rájött, hogy a lovat nem csak húsa, szőre és a teje teszi rétékessé. A távlovaglás mint verseny valószínűleg az Arab-félszigeten, az arab ló hazájában alakult kielsőként.

Értékelés: Fő célja a kijelölt sáv legrövidebb idő alatt való megtétele. Az ész nélküli lovaglás viszont nem megengedett. A verseny távot szakaszokra osztják, és minden szakasznál a lovaknak kötelező állatorvosi vizsgálaton részt venniük. A távlovaglás a gyorsaság mellett taktikai sport is. A lovasnak pontosan kell ismernie lova szervezetét és kondícióját, valamint tudatában kell lennie, hogy különböző talaj- időjárás viszonyok esetén milyen tempót diktálhat. Így tudja eldönteni, hogyan tartalékolja lova erejét az utolsó méterekig. 

A jó távló és lovasa: A jó távló mindenekelőtt acélos szervezeti szilárdsággal, remek kondícióval és hatalmas küzdőképességgel rendelkezik. Nagy távok egyenletes tempóban való megtételére képes és lelkesedése szélsőségese időjárás viszonyok között sem lankad. Lovasa fizikai erőnléte kifogástalan, és ülésével, valamint segítségeivel nem zavarja a lovát. Gondolkodik, és kész kompromisszumot kötni. Lova egészségét fontosabbnak tartja győzelménél. 

Kialakulása: A fogathajtás gyökerei az első lovas szekerek idejéhez nyúlnak vissza. Már az ókori görögök is rendeztek fogatversenyeket, ahogy használtak harci fogatokat is. Ezek eleinte egy-két személy szállítására voltak alkalmasak, de később, a harci kellékek elszaporodásával, majd a személy- és áruszállítás elterjedésével a nagyobb méretű, egyre több ló által húzott kocsik is mindennapossá váltak. A fogathajtás egy több ezer éves modernizációs folyamat, valamint a lovas kultúra ősi hagyományainak egyidejűleg vállhatott a mai modern lovassportok egyikévé. 

Értékelés: A hajtók egyes, kettes és négyes fogatban versenyezhetnek. Az egyes fogathajtók egy lóval és egy segédhajtóval, a kettesek három lóval és egy segédhajtóval, míg a négyes fogatok öt lóval és két segédhajtóval nevezhetnek a versenyre. Fő célja a fogatok sokoldalúságának tesztelése. Az első feladat a díjhajtás, ahol a díjlovaglás analógiájára a fogatban dolgozó lovak és a hajtó összhangjának és közös munkájának tesztelése a cél. A kötelező teljesítendő feladatsor elemeit 0 és 10 közötti értékekkel díjazza egy három- vagy öttagú bírói testület. A szempontok a feladatok pontos végrehajtásának kívül a következők: a lovak jármódjainak tisztasága, a mozgásuk szabadságam a lendületesség, a lovak engedelmessége és segítségekre való reagálása, a hajtó segítségei, valamint a fogat megjelenése és a lovak ápoltsága. A második feladat a maratonhajtás, ahol a fogatoknak egy kijelölt terepszakaszon kell haladniuk, mely akadályokat is tartalmaz. A fogatok helyezési sorrendje a terepakadályokban eltöltött idő alapján alakul ki. A harmadik verseny pedig az akadályhajtás. Ahol a fogatok számozott, gumiból készült akadálykapuk között haladva, az azokra tett teniszlabdák leverése nélkül kell teljesíteniük. Itt a legkevesebb hibapontot gyűjtő győztes a három feladatot összesített eredménye alapján hirdetik ki. A kisebb fogathajtóversenyeken gyakran csak akadályhajtás rendeznek.

A jó fogatló és hajtója: A jó fogatló gyors, szívós, robbanékony, engedelmes, bátor és kiegyensúlyozott. Térölelő mozgással és kitűnő kondícióval rendelkezik. Érzékenyen reagál a hangsegítségekre, de nem fél a zajtól. A díjhajtásban jól használható a lovak elegáns megjelenésük. A jó hajtó finom kézzel és következetes hang- és ostorsegítségekkel irányítja fogatát. Maximálisan tud összpontosítani, emellett kellő taktikai érzékkel és kimagasló reflexel rendelkezik.

Kialakulása: A voltizsálásra utaló legrégebbi tárgyi emlékek a görög olimpiai játékok idejéből származnak. Az időszámításunk előtti 648-tól 444-ig terjedő időben többször található olyan utalás, amely a gyermekek, felnőttek lóval kapcsolatos gimnasztikáját írja le vagy ábrázolja. A lovastorna tehát úgy indult, mint a felnőtt lovassport előiskolája, amely megismerteti és megszeretteti a gyermekek széles tömegével a lovat, a későbbiekben azonban önálló sportággá nőtte ki magát. A technika finomodott és az összehasonlítható versenyzésig fejlődött

Értékelés: A versenyeket alapvetően kétféle elbírással rendezik. Vannak kötelező gyakorlatok, melyeket mindenki egyformán hajt végre, illetve rendeznek zenés kűrt, amelynek feladatait az adott nehézségi fokon belül a tornász maga állíthatja össze. Az előadásokat háromtagú zsűri pontozza 0 és 10 pont közötti értékekkel. Pontozzák a tornász teljesítményét, a ló állapotát és munkáját, valamint a kűr művészi értékét is. A győztes a legtöbb pontot szerző versenyző.

A jó voltige- ló és tornász: A jó voltige - ló ütemesen, alaposan galoppozik, és nem fásul el a gyakran monoton munkától. Háta és fara széles, jól izmosodott és érős. Idegrendszere kiegyensúlyozott, így nem ijed meg a hirtelen mozdulatoktól és a hangos zenétől. A jó tornász hajlékony, könnyű rendkívüli erős, és kitűnő ütemérzékkel rendelkezik. Könnyed, kecses mozdulatokkal teljesíti a feladatokat, miközben teljes összpontosításra és fegyelmezettségre képes.

Kialakulása: Az angol mintájú lóversenyzést hazánkban gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós honosította és valósította meg. A galopp versenyekben a lovak vágtában futnak a cél felé, nyergükben a zsoké irányításával. Ezeken a versenyeken leginkább angol telivérek futnak, amely kimondottan versenyre kitenyésztett lófajta: 900-3200 méter közötti távon a telivérek nem találnak legyőzőre. Megkülönböztetünk sík és ugró versenyeket, az utóbbinál gátak illetve akadályok nehezítik a célba jutást.

Értékelés: A futamok résztvevői úgynevezett indítóbokszokból startolnak. A futam során általában a belső korlát mellett galoppozó ló van a legelőnyösebb helyzetben, a rövidebb ívű fordulók miatt. A futam győztese az a ló, mely először ér át a célvonalon. Szoros végeredmény estén a készült célfotó mutatja meg a helyezési sorrendet.

A jó galoppló és zsokéja: A világon szinte mindenhol angol telivérek futják a galoppversenyeket. Ők a legalkalmasabbak erre a célra, hiszen a fő követelmény a gyorsaság, kimagasló küzdőszellem és a kitartás. A jó galoppló szinte tökéletes arányokkal rendelkezik. Nyaka hosszú és egyenes, szügye széles, lapockái dőltek. Háta hosszú és feszes, fara jól izmosodott. Szárai rövidek,csánkja nyitott, lába és patája rendkívül erős. A belső szervei szintén a nagy teljesítményt szolgáljál.

Kialakulása: Az ügető egy speciális fogatverseny, melynek mai ismereteinek szerint a római időkig nyúlik vissza. Az ügetősportban nevéből adódóan ügető jármódban versenyeznek a lovak, mégpedig úgy, hogy a hajtó egy kis kétkerekű kocsiból (sulky) irányítja "társát". Általában négyes fogatok versenyeztek, igaz, a lovak akkor galoppoztak, míg ma ügetnek. A jármódból adódóan a sebesség korlátozott, így ez a verseny belátható méretű (általában 1000 m kerületű) pályán, szabad szemmel jól követhetően zajlik.

Értékelés: A futamok indításának négyféle módját használják. Amennyiben minden ló azonos távot teljesít, a futam autóstarttal indul. Ilyenkor egy speciális, kinyitható szárnyú autó mögött, egy vonalban futnak a lovak rajt előtt, 300 méteren keresztül. Amikor arra a pontra érnek, ahonnan pontosan a kiírt távra van a célvonal, az autó elhajt a fogatok elől, és kezdetét veszi a verseny. Szélsőséges időjárás esetén repülőstarttal indítják a versenyt. Ilyenkor a lovak egy vonalban futnak a starthelyig, ahonnan az tényleges verseny kezdődik. A hendikepversenyeket, ahol minden ló más távot fut, fordulóstarttal indítják. Ebben az esetben a lovak a versenytáv futásának irányával ellentétesen haladnak a start előtt. Minden lónak egyszerre kell elérnie azt a célvonaltól való távot, amit le kell futnia. Azok a lovak akik problémásak é sokadszorra nem hajlandóak megfordulni a többiekkel állóstarttal is kezdheti. Ilyenkor ők a futás irányába fordulnak, és amikor a többi ló vissza fordul, nekik álló helyből kell megtenni a rajtot.

A jó ügetőló és a hajtója: A jó ügető ló gyors,erős,szívós, és együttműködő. A jó hajtó kitűnő kondíciójú és megfelelő taktikai érzékkel bír. Higgadtan hajt, és képes lovának erejét tartalékolni az utolsó méterekig.

Megítélés: Minden tulajdonságot a fajtára jellemző adottságokhoz kell viszonyítani. A részletes bírálat során először a fejet veszik szemügyre: profilvonal, burkoltság, fülek, szemek, állkapocs mérete. A profilvonalnak mindenképp a fajtára jellemzőnek kell lennie, a szemek viszont legyenek nagyok, kint ülőek, a fülek mutassanak érdeklődést, legyenek élénk játékúak. A fej után a nyak megítélése jön. Itt számít a hossza, az íve, a tarkó és a nyakillesztés. Ezt követi a felső vonal megítélése: a mar, hát, ágyék. Következő a far, amelynek mérete, hossza, izmoltsága, csapottsága (szögellése) a szempont. Ezután szemügyre veszik a mellkast és a hasat, majd a szügyet. A lábak bírálatakor értékelik a csontok méretét, vagyis a szárkörméretet; erősségét, az ízületek terjedelmességét, az inak szárazságát, feltételezhető erősségét, a szögelléseket, amelyek a rugalmas mozgás és ízületek kopása szempontjából nagyon lényegesek. Végezetül a patákat bírálják. Azoknak a fajtára jellemző méretűnek kell lenni, természetesen arányosan az egyeddel, szabályos szögellésűnek, sima felületűnek és keménynek kell lenniük.

Értékelés: küllemi bírálat része a mozgásbírálat is, amikor a ló mozgásának szabályosságát, lendületét és térnyerését értékelik. Ez nem kevésbé fontos mint a testfelépítés. A bírálatot hagyományosan lépésben és ügetésben végzik, többnyire elővezetve a lovat, ahol van lehetőség rá, ott szabadon is elbíráljuk a mozgást. Szabad mozgásbírálat esetén célszerű értékelni a vágtát is, bár ez többnyire szoros összefüggést mutat a lépés minőségével.

A küllemversenyrere alkalmas ló:
A küllem a ló élete során változik. Függ a ló kondíciójától, esetleges sérülésektől, helyes/helytelen használattól, hiszen egészen másképp izmosodik egy jól lovagolt ló, mint egy rosszul alkalmazott. Hiába szép küllemű egy ló, semmit sem ér, ha belső tulajdonságaiban, természetében és munkakészségében nem felel meg céljainknak. Éppen ezért a lónak nem csak szépnek kell lennie, de feltétlenül legyen emberszerető, jó szándékú, intelligens, tanulékony, jó munkakészségű, és szilárd szervezetű.

IAz ősmagyarok mindennapjainak részét képezte a lovaglás és a harc. Folyamatosan képezték magukat törzsi vadászatok, játékok és versengések alkalmával. A könnyűlovasok mesterien kezelték az íjat, melynek elkészítése 5-10 évig is eltarthatott. A magyarok a visszahajló, úgynevezett reflex-íjat használták. A nyíltegez 70-75 cm hosszú volt és fakéregből készült, ebben tartották a nyílvesszőket, melyekből egyszerre többet is tartottak a kezükben. A harcosok az íj és nyíltegezt is az övükön viselték, nem pedig a hátukon. A nyereg kétkápás volt és a váza fából készült, melyre állatbőrt feszítettek.

Az ügyességi versenyeket elsősorban gyermekek számára rendezik. de ritkán előfordul felnőtt résztvevőkkel is. A verseny célja a ló és lovas közötti megfelelő kommunikáció elsajátítása és a bizalom megszerzése, illetve a versenyzés mint helyzet megélése már egészen fiatal korban. A kis versenyeken rutin szerző gyerekek később általában jóval kevesebb stresszel tudják kezelni a nagy tétű megmérettetéseket, mint azok, akiknek képzésből kimaradt ez a lépcsőfok. Az ügyességi versenyeknek számtalan különböző fajtája terjedt el a világon. Ezeken pónikkal, kis-lovakkal vagy lovakkal is indulhatunk. A versenyek kiírása és a szabályok meghozatala a rendezők belátásán múlik, természetesen a ló és lovas testi épségének megőrzésével.

A legnépszerűbb, ügyességi versenyeken előforduló feladatok a következők:

• Szlalomozási oszlopok, szénabálák vagy hordók között
  
• A ló arányítása földre fektetett rudakból álló labirintus
  
• különbözőlovardai alakzatok lovaglása
  
• kis akadályok megugratása
  
• vizes poharak szállítása lóháton
  

A hippoterápia célja: A hippoterápia, más néven terápiás lovasoktatás a szellemi és testi fogyatékkal élő emberek kezelésének és rehabilitációjának része. A ló javítja a lovas koordinációs kézségét, egyensúlyát, reflexeit, mozgásfolyamatát és testkontrollját. A hippoterápia erősíti az izomzatot, csökkenti a lovas görcsösségét, valamint javítja a légzést és a vérkeringést is. A ló fizikai hasznosíthatóság mellett gyakran lelki társként is segít a betegséggel való együttélésben, illetve annak leküzdésében. A lovak irányába számos olyan ember képes megnyílni, aki az emberek elől elzárkózik, hiszen a ló sokszor a legszerethetőbb élőlény a terápián résztvevők környezetében. Nem ítél meg, és nem bírál minket, ahogy lenézi vagy gúnyolni sem fog. A ló gondolkodása nem kondicionált: megkülönböztetés nélkül áll hozzá minden emberhez. Négylábú társunk az érzéseinkre reagál, és az alapján viszonyul hozzánk. Ezért fordul elő olyan gyakran, hogy a lovak gyerekek és az értelmi fogyatékosok környezetében sokkal nyugodtabban és kiegyensúlyozottabban viselkednek, mint a "normális" felnőtt emberek között. A hippoterápiára alkalmas ló mindenekelőtt nyugodt, emberszerető, türelmes, és lehetőleg nem túl nagy mozgású.

Mozgássérültek vesenyei: A testi fogyatékkal élők számára rendeznek díjlovagló versenyeket. Ezek lebonyolítása és elbírálása megegyezik a hagyományos díjlovagláséval. A versenyzőket testi fogyatékosságuk mértékének megfelelően sorolják különböző kategóriákba, és ennek alapján más-más nehézségű díjlovas programokat kell lovagolniuk. A testi fogyatékkal élők díjlovaglása szerepel a paralimpia sportágai között is.

Kialakulása: A reininget leginkább a western típusú díjlovaglásként jellemzhetjük. A western sítlusban lovagolt lovaknak a sokszor egésznapos lovaglás és a nagy távok megtétele miatt először is kényelmesnek kellett lenniük a western típusú nyergeknek. A cowboyok számára volt volt hogy a ló más állatok terelésére való alkalmazhatóság is, így a lovak kiválasztása és a képzése során előtérbe került a feltétlen engedelmesség, a gyorsaság és a fordulékonyság is. Ezeken a követelményeken alapszik a reining.

Értékelés: A reinging versenyzői meghatározott feladatokat hajtanak végre, előre rögzített sorrendbe. A bemutatók egy három- vagy öttagú bírói testület ponzozza. A pontérték nulla és végtelen között lehet. Egy átlagos teljesítmény értéke köröbelül 70 pontos. A feladatok során értékelésre kerül az engedelmesség, elengedettség, ló és lovas közötti harmónia, valamint a feladatok végrehajtásának pontossága. A versenyeken számos hibáért járnak büntető pontok, illetve súlyos hibákért nulla pont is adható. Nulla pontot kap pédául az a lovas, aki a kötelező feladatokban két kézzel vagy kézcserével fogja a szárakat.

A jó ló és lovasa: A reiningre leginkább alkalm ló kiegyensúlyozott, nem túl nagy termetű, fordulákony,robbanékony, gyors és engedelmes. Lovasa súlypontjának legaprób váloztatására is azonnal reagál, ahogy a lovas által adható egyéb segytségekre is (szár,csizma). Tömör, jól izmolt teste kitűnő kondicíónak örvend, lábszerkezete pedig előresegíti a hirtelen itány- és iramváltozatást.

A lóval a hordókat kell megkerülni időre, előre megadott sorrendben és irányban. Hordoborításért, illetve westernkalap elvesztéséért 5 büntetőmásodperc jár. Kizárással büntetik azt a lovast, aki nem a megadott útvonalon teljesíti a feladatot. Az első helyen elért oltverseny estén a lovasoknak összevetést kell lovagolniuk, ugyanazon a pályán.

A szlalomverseny egy hat oszlopból álló pályán zajlik, melyek között szlalomozva kell áthaladni. A versenyszámban a leggyorsabb lovas nyer. A hordókerülő versenyhez hasonlóan 5 hibapont jár egy oszlop feldöntéséért. A helytelen útvonalon teljesített feladatot kizárással büntetik. Azonos időeredmény esetén itt is összevetés dönt az elsőségről.

Ebben a versenyszámban a lovaknak különböző akadályokon kell áthaladniuk. A versenyszámot zsúri pontozza, és a cél a ló elégedettsége,engedelmessége, illetve a lovassal való összhang. A pontozás a reininghez hasonlóan történik: nulla és végtelen pont közötti eredmény lehet elérni.

A stílusversenyeket kezdők és fiatal lovasok számára írják ki. A párosoknak egy előre meghatározott manőversorozatot kell végrehajtaniuk, minél magabiztosabban, harmonikusabban és elégedettben. A teljesítendő gyakorlatokat a versenybírók egy órával a verseny kezdete előtt teszik közzé. A teljesítményéket 0 és 20 pont közötti értékekkel jutalmazzák. 10 pont szerezhető megjelenésre és 10 pont pedig a gyakorlatra.

Kialakulása: A lovaspóló a tudomány mai állása szerint a legrégebbi csapatsport a világon. A póló egy ősi labdajáték, amely Ázsiából származik: első feljegyzett meccsét Kr. e. 600 körül, Perzsiában rendezték. A lovaspóló elsődlegesen szabadtéri sport. A játék színteréül szolgáló pálya egy körölebül 270 x 180 méteres, téglalap alakú, fűvel borított terület. A pálya két rövid oldalán található kapuk 7,5 méter szélesek és legalább 3 méter magasak.

Értékelés: A pólómeccs során két, 4-4 fős csapat játszik egymás ellen. Fedett pályás mérkőzéseken 3-3 fős részvétele is lehetséges. Egy mérkőzés négy vagy hat, egyénenként 7 perces tiszta játékidőt biztosító játékrészből, úgynevezett chukkerből áll. A meccset általában két lovon ülő bíró vezeti. A játék célja a gól szerzés. A csapatok minden gól után térfelet cserélnek. A büntetéseket súlyosságuk szerint egy 1-től 10- ig terjedő skálán osztályozzák, és e szerint döntenek a bírók a büntetéssel kapcsolatban.

Az jó pólópóni és lovasa: A pólópóni fordulékony,robbanékony és szívós. Képes 7 percen át látszólag különösebb cél és orientáció nélkül engedelmeskedni a lovasa akaratának. A jó pólójátékos gyors reflexekkel rendelkezik, jó ülésű, kitűnő kondícióban van, kitűnő szemmel, labdaérzékkel és átlagon felüli stratégiai gondolkodással bír.

A pólókrossz játék egyre elterjedtebb az egész világon, főképp a gyermekek körében. A játék során két, háromfős csapat játszik egymás ellen. A játékosok egy-egy bambuszütő segítségével juttatják a labdát az ellenfél kapujába. A játék struktúrája alapján a csapattagok a pálya különböző pontjaira vannak beosztva, így rákényszerülve, hogy egymásnak adogatva juttassák célba a labdát.

A lovaspóló és a kosárlabda keveréke. A mérkőzés során két csapat játszik egymás ellen, egy 65 x 25 méteres pályán. A játékosoknak egy 65 cm kerületű, 6-700 grammos, fogókkal ellátott labdát kell a kaput jelző gyűrűn átjuttatniuk. Egy csapatot hat lovas alkot. A versenyt két bíró vezeti le: egy lóháton, a pályán tartózkodik, egy pedig a pálya szélén. A meccset két 10 perces félidővel bonyolítják le. A mérkőzést az a csapat nyeri, amely többször talál be az ellenfél gyűrűjébe.

Egy spanyol szó, mely kacsát jelent. Ezt a játékot eredetileg egy kacsatetem segítségével bonyolították le. A pato a lovas kosárlabda ősi, Argentínából származó változata. A patót egy körülbelül 200 x 90 méteres pályán játsszák, négytagú csapatokkal.